Ami van, az lett. Szerencsére egyáltalán nem muszáj, hogy így is maradjon.
Változik minden és mindenki.
Meg kellett tanulni befogni a számat és nem kimondani azt,
ami nem jól működik vagy nem jó vagy nem tetszik.
Megtanultam. Csendben vagyok. Ritkán mondok ki súlyos következményekkel járó dolgokat, noha 5 percenként feismerhetőek... bárkinél, nálam is.
Nincs ez másként a lelkivilággal sem. Most tudatosult bennem, hogy nem én vagyok a deffektes, hanem az, aki engem deffektesnek mond. Mert ezt akarj a látni, amit önamagában nem szeret valaki, azt bizony átvetíti másra. Bárkire, az mindegy. VÉlpont voltam. Nem figyeltem. Figyelek, okosodom.
